Meggyőző fölénnyel verte a Fradi ellenfelét…
Az ember azt gondolná, hogy egy döntőbe jutásért vívott első meccs rangadó a javából. Az előjelek persze erről tanúskodtak. Gyülekeztek a nézők is megpróbálva felülmúlni egymás „kórusát” legalább hangerőben. Nézve a bemelegítést is érződött a feszültség a játékosokon, még akkor is, ha megpróbálták mosolyokkal leplezni gondolataikat.
Szinte rögtön a Fradis lányok vették kezükbe sorsukat és ellentmondást nem tűrő módon lövöldöztek, többnyire a hálóba. Bulath és Ferling vezényelte újvárosi alakulat, ekkor még tartotta a lépést Tomoriékkal. Szünetig nem is változott a kép. Faragták egymást a hölgyek rendesen. Az orvosi stábok pedig hol itt, hol ott rohangáltak a pályára. A lelkes dunaújvárosi szurkolók bízhattak egy szoros mérkőzésben. Az egyik fotós kolléga meg is jegyezte, hogy nem túl meggyőző a Fradi fölénye.
Aztán a második félidőre valami történhetett a zöld-fehérek öltözőjébe, mert pillanatok alatt jött a henger. A Dunaújváros kapusa nem győzte a hálóból kikotorni a labdákat. Még az a lövés is bevánszorgott a kapuba, amelyik szó szerint vánszorogva jutott át a gólvonalon. A Fradi szurkolók pedig számoltak tíz fölött rendületlenül. A végén a vendégek csikó csapata még megpróbált betörésekkel operálni, de ezen az estén még az sem sikerült, ami edzésen biztosan száz százalékra hozható. A 38-19 már –már megalázó vereségnek számít és a visszavágót illetően nem sok kétséget hagy a továbbjutót illetően. Egy valami azért mégis szívmelengető élmény volt. A vendég szurkolók úgy köszöntek el a lányoktól, mintha nyertek volna, pedig ezen az estén egy csapat volt a pályán és az a FRADI!
